Mikor jó a bor?

Már az előző cikkünkben szót ejtettünk arról, hogy a bor minősége nem csupán az ártól függ – sokkal több minden játszik szerepet abban, hogy befejezésképpen milyen kategóriába soroljuk és végül a vásárlók milyen összegért cserébe vihetik haza a kiszemelt palackot.

A valódi minőséggel kapcsolatban azonban fontosnak tartottuk, hogy megemlítsük azt is, vannak jó és rossz borok és mikor beszélünk ezekről, mint fogalmakról.

  1. A rossz, romlott bor

Az, hogy egy bor jó vagy rossz minőségű-e, sajnos csak a borbontás és borkóstolás során derül ki. Ne igyunk a borból, ha a kiöntés során úgy látjuk, a bor állaga túl híg vagy – épp ellenkezőleg – túl sűrű folyadék. Ha a folyadék zavaros, szintén borhibára ad okot, mint csakugyan az is, ha a pohárban lebegnek kisebb darabkák. Az illatnak is döntő szerepe van: ha megszagoljuk és állott szaga van vagy kartonra, ecetre, esetleg egyéb kellemetlen illatra emlékeztet minket, valószínűleg rossz, romlott borról beszélünk.

Azonban, ha az előzetesen említett egyik probléma sem áll fenn és biztosak vagyunk benne, hogy nem romlott a bor, abban az esetben is léteznek fontos ismérvek, amik szükségesek ahhoz, hogy minőségileg is meghatározott, jó borról beszélhessünk és szó eshet csakugyan rossz minőségű borról.

  1. A kezdetektől

Sokan úgy tartják, a jó minőségi bor készítésében már a szőlőkiválasztás és a borkészítés főbb aspektusai is szerepet játszanak. Természetesen ezek azért lesznek annyira fontosak a későbbiekben is, mert ezek a szempontok eldöntik a bor ízét, karakterét.

  1. A jó bor = harmonikus bor

Először is, színben, állagban, illatban megfelelő bor szükséges ahhoz, hogy minőségileg jó borról beszélhessünk. Továbbá ha borkóstolás során harmóniát érzünk az arányokban, minőségi, jó borról beszélünk.

De milyen a harmonikus bor? Azaz a savasságnak, a cukortartalomnak, az alkoholtartalomnak, illetve vörösborok esetén a tannintartalomnak is egyensúlyban kell lennie a kerekséggel, testességgel. A jó bornak hosszú az utóíze is, tehát kóstolás után sokáig érezzük.

A sav és a cukortartalom mérlegének bemutatására talán a leggyakorlatiasabb és mindenki számára értelmezhető példa: a limonádékészítés. Sokkal jobban esik egy olyan limonádé fogyasztása, ahol az arányok megfelelőek, mintsem egy savas vagy túlzóan édes ital. Az alkoholtartalom a melegítő és kerekséget adó érzés mellett, ha túlzott mennyiségben van jelen, eltakarhatja a bor kellemes zamatát. A magas tannintartalmú italok pedig az ízhatást befolyásolhatják a harmonikustól egy keserű ízvilág felé.