Egészségedre! – avagy a koccintásról

Készítette: Máhig Blanka Júlia

Mindenki tisztában van vele, hogy életünk fontosabb fordulópontjainak megünneplésekor koccintunk – de vajon tudjuk, hogy miért és honnan ered ez a szokás?

Egy kis történelem

Ahogy az italozás történelme, úgy a koccintásé is már az ókorban megkezdődött: az isteneknek többek között italáldozatot mutattak fel, azaz a földre öntötték a folyadékot. Nem csak isteneik, de elhunytjaik tiszteletére is csepegtettek az italból. A históriák arról is szólnak, hogy szertartások részeként vagy lezárásaként körbeadtak egy poharat, amiből mindenki ivott. Valószínűsíthető, hogy innen ered a pohárköszöntő is, hiszen volt, hogy a pohár mellé ételt társítottak: fűszeres falatokat, húst, kekszet és később kenyeret (tehát toastot).

A közös ivás fogalma a korszak múlásával más értelmet nyert: nem egy pohárból ittak az emberek, hanem egyszerre, pohárköszöntő után. Azonban úgy tartják, a középkorban azért koccintottak nagy lendülettel, hogy egymás folyadéka átcsepegjen a pohárba, ezzel bizonyítva, hogy senki sem akart ártani a másiknak. A poharak hangzásnak szintén nagy szerepe volt: legendák keringtek arról, hogy a csilingelő hang távol tartja a szellemeket is. Legalább ameddig szórakoztak…

Koccintás etikett

  • Nem szokás vízzel, üdítővel, sörrel koccintani.
  • A poharak legnagyobb átmérőjénél – körülbelül a közepénél – kell összeütköztetni a két poharat.
  • A poharak találkozása közben nézzünk a másik ember szemébe!
  • Nagyobb társaság esetén nem kötelező mindenkivel koccintani, az is elegendő, ha megemeljük a poharunkat. Azonban az asztalon átnyúlni illetlenség.

Válassz honlapunk kínálatából, hogy minél hamarabb tudj egy különleges, prémium borral koccintani!